Ma egy magyar szerző könyvével érkeztem, ami először méghozzá Wattpaden hódított A medve lánya és a Sötét erdő őre címen, majd tavaly magánkiadásra került. Nem volt szerencsém olvasni online, így szert tettem rá papíron.
A borító egyszerű, de nagyszerű, a holló mindenképpen feldobja, de azon túl kicsit semleges – utal fantasyra, utal kicsit "történelmi" beütésre, de semmi több. Szerintem állt volna a könyvnek jobb is, ami jobban utal is a történetre.
A történet Solovejkán játszódik, a herceg meghalt, akinek a halálát rákenik a szomszédos országra, hogy háború törhessen ki. Az őrparancsnok a győzelem érdekében a medve lányait keresi, hogy az erejüket eggyesítse, és felhasználja céljai érdekében. Ennek okán Snezana húgát elrabolják. Snezana a lány nyomába ered, és kilyukad Kharostovichiben, ahol megismerkedik Dariennel. További kalandos útja során Snezanának szembe kell néznie saját magával, árulással, a mesék valóságosságával és a szerelemmel egyaránt.
A könyv ugyan rövid a 356 oldalával, de pörgös, nagyon haladnak az események, néha még sajnáltam is, hogy nem kaptam több leírást, belemélyedést, a karakterek érzéseinek kicsúcsosodását, mert az írónő nagyon jól teremtett hangulatot – a nyelvezetet nagyon élveztem, tájleírást én még el tudtam volna viselni, de "fantasy hű" lett. A szereplőkkel voltak kissebb gondjaim, annyira haladtak az események, hogy egyikkel sem tudtam igazán azonosulni, vagy éppen átérezni, hogy mit éreznek. Pontosítva, a fő érzések átjöttek, de azoknak a finom rétegeit, ha az olvasó nem képzelte oda, akkor bizony nem kaptunk belőle semmit.
Több karakter is fel volt sorakoztatva:
Snezana, mint a főszereplő, aki legtöbbször az eseményekkel sodródott. Noha mi mást tudott volna tenni a körülményei közepette? Bájos, bátor lány volt, aki kiszakadt a szüre hétköznapokból és meg kellett ismerkednie a világ valóságosságával.
Darien Kharostovichi ura, morcos, zárkózott természetű, a történet elején egy hangyányit az a tipikus "távolságtartó" férfi volt, úgyhogy örültem, mikor ebből a szerepből kinőtt.
Rada érdekes egyéniség volt, élveztem a karakterívét, hogy lett több, mint egy húg. Talán néhol nem jött át érzelmileg a cselekedete, de ő rá szükség volt, mint Snezana ellentétes pólusa.
Anatolij nem játszott nagy gonoszt, kiszámítható volt és néhol komolytalan a számomra, meglehet túl sok dark fantasyn és romance-n vagyok túl.
Gorana bájos, csupa szív, lobbanékony természete színt adott a többieknek. Amolyan pufferként viselkedett.
Látszik, hogy már most mennyi karakter feltűnik, pedig ez még nem a java! Örültem, hogy eltérnek – a magánkiadásért nem mindig vagyok oda, egyes írók elbízzák a képességeiket –, itt minden szereplő különálló volt, nem folytak össze a karakterhangok és cselekedetek. Bírtam volna még róluk olvasni.
Összegezve az Árnyak és csillagok egy remek fantasy szláv mitológiával – már csak ezért plusz pontot adok, mert én imádom, jól lett beépítve a történetbe, hangulatos mágikusságot adott –, nagy karakter repertoárral, középkori beütésű nyelvezettel, pörgös cselekménnyel.
Milyen ital lenne a regény? Kvasz (erjesztett gabonaital) *már csak azért :D aki érti, érti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm szépen, ha megjegyzést írsz, minden vélemény számít nekem!