Arctalan

{ Arctalan }

Ahogy a blogon lehet olvasni, Abeth is veterán, 2010-es évek eleje óta bloggerkedik, 2018 óta otthona az Arctalan. 

A design csodálatos. Végignéztem régebbi kinézeteket is, és azt kell hogy mondjam, talán a mostani a legszebb. Minimalista, amely tartalmaz egy-két azt a jól ismert stupid-owl design vonást, de mégis más. Ahogy belemélyedtem a blogba, rájöttem, hogy baromi sok időt el tudok rajta tölteni, úgy, hogy észre sem veszem. Jól összerakott, otthonos, rendezett, van egy struktúra, amit Abeth minden bejegyzéshez használ, ami nekem kicsit az AO3-t és a Merengőt juttatja eszembe. A képi anyag szép, nincs túlzásba véve, látszik, hogy Abeth nagyon sokat foglalkozik a blogjával. 

Kimondottan tetszett például a tartalom részben a címkerendszer – ez is kicsit AO3-s vonás –, vagy éppen a műhely. Ami talán nem szerencsés, az a cseréknél a képekkel való megoldás, lévén egy rosszabb internetkapcsolatnál már nem biztos, hogy a képek betöltenek. 

Elrendezés esetén te is az oldalakba építetted be a modulokat. Bár szerintem megfontolandó, hogy a fogalomtárt, a műhelyt és a támogatást kihúzod, és menüpontként helyezed el őket, így 3x3-s menüd lenne. Nem arról van szó, hogy nem lehet megtalálni őket, csak így talán az olvasóknak is könnyebb, szembetűnőbb. 

Megmelengette a szívemet, hogy van kapcsolatfelvételi űrlapod, mivel nem mindenki szeret nyilvánosan írni, így van lehetőség neked privátban üzenni. 

A blog tartalma elég vegyes, ahogy néztem, mostanában főképp regényekkel, novellákkal foglalkozol, de a teljesség igénye nélkül található a blogon személyes bejegyzés, élménybeszámoló, kihívás, fordítás, versek, mindenféle tagek, stb..

Jól látszik, hogy Abeth kreatív személy – követem munkásságát, ismerem borítókészítő wattpad profilját –, teli van ötletekkel, még hozzá szerintem olyan ötletekkel, amikben rejlik potenciál. Azt már viszont sajnálom, hogy sokszor megakad, nem tud befejezni művet, nem tud koncentrálni egy-egy adott történetre, így több is el van kezdve, de befejezve nincsen. Emlékszem, a Blood in the Water c. fantasy kisregényét olvastam, és mai napig várom a következő fejezetet, remélem, fogod folytatni.  

Összességében Abeth aktív, lelkes tagja a Bloggerközösségnek, mint író, mint vizuális tartalom készítő és szerkesztő. Viszonylag rendszeresen posztol, bejegyzéseiben egy-két helyesírási hiba található – érdemes átfutni újra és újra a posztokat, vagy egy béta biztosan szívesen segítene –, úgy érzem a blogja jól közvetíti őt. Azonban képes saját ötleteinek áldozataivá válni, túl sok minden jár a fejében – élménybeszámolóknál érezhető, hogy néha már előrébb jár, mint amit éppen leírt –, így egy történetre adott helyzetben nem tud fókuszálni. Mindezek ellenére úgy tűnik, most éppen ami mellett kitart, az a Conjunction, bízom benne, ez egy lépés afelé, hogy befejezd, és a többi megkezdett történetedet is idővel. Ezt azért mondom, mert el tud riasztani olvasót a sok befejezetlen, de megkezdett mű, ami iránt lelkesednének, de éppen nem lesz folytatás. Remélem, hogy sikerrel jársz, és olvashatjuk a befejezett regényeidet, mert az ötleteidben van fantázia. 

Milyen ital lenne a blog? Csokis chili koktél  (Kattints rá, hogy megtudd, hogy készül el!)

A koktélhoz:

• 60 ml rozs whiskey
• 15 ml Cynar amaro (ez egy olasz keserű)
• 20 ml thai chilis cukorszirup 
• 2 csepp csokis keserű
• Narancshéj díszítéshez

Chilis szirup elkészítése: 

1. Keverjünk össze 5 kockára vágott thai chilit, egy csésze cukrot és egy csésze vizet egy serpenyőben nagy lángon, és forraljuk fel.
2. Vegyük le a tűzről, és hagyjuk pihenni egy órán át. 
3. Duplán szűrjük le egy lezárható edénybe. Legfeljebb egy hónapig tartható hűtőszekrényben a szirup.

Koktél elkészítése: 

1. Keverjük össze az összes hozzávalót jéggel egy shakerben.
2.  Szűrjük le friss jégkockára egy dupla régimódi pohárba. 
3. Narancshéjjal lehet díszíteni. 

Forrás