Pecsenyehús

{ Agustina Bazterrica: Pecsenyehús }  

Azt sem tudom, hogy mit mondjak, most hogy letettem, befejeztem a könyvet. 
Hátborzongató volt, de mégis izgalmas! Teljesen letaglózott. 

Vegyük sorba, ahogy szoktuk, először is a borító: imádom! Amúgy az fogott meg legelsőre, csak utána a fülszöveg. 
Olyan egyszerű elsőre, de ahogy az ember a részleteket észreveszi, máris egyfajta kíváncsi undort érez. Mégis milyen történet az, aminek ilyen a borítója, Pecsenyehús a címe és a fülszöveg sem ígér sok jót? Grotesz és nyomasztó. 

A sztori röviden annyi, hogy jön egy vírus, ami ehetetlenné tesz bármilyen állati eredetű húst, mire a kormány megoldása az, hogy állati helyett emberi eredetű húst fogyasszanak az emberek. Ennek okán elkezdenek tenyészteni ilyen "jószágokat", módosítják génjeiket, kivágják hangszálaikat és stb. Az írónő nem rest realisztikusan ábrázolni. Amikor végig megyünk a Vágóhídon a történetben, semmi sincsen a fantáziára bízva, minden egyes állomás részletesen be van mutatva, ami még nyomasztóbbá teszi a leírtakat, hogy mindezt sterilen, távolságtartóan mutatja be, mintha csak egy wikipédia cikket olvasnánk a hentességről.   

A könyv rövid. De tényleg, a bő 200 oldalával nekem nagyon gyors volt és pörgős. Azonban, őszintén szólva, nem bántam, elég részletet kaptam az emberi hús feldolgozásáról és fogyasztásáról. 

Az egész cselekményt a főszereplő: Marcos Tejo szemén keresztül olvashatjuk: az ő érzései, az ő gondolata, az ő cselekedetei vannak papírra vetve. Marcos az egyik legjelentősebb húsgyár egyik legbefolyásos embere, aki egy napon kap egy fogyasztásra szánt nőstényt... Azonban a könyv második fele szól igazán erről a konfliktusról, az első bemutatja a világot, és a húsgyárt – aggasztott is a könyv felénél, hogy miről fog még szólni, ha eddig csak maga az üzem volt bemutatva, meg Marcos. Utána rendkívül felgyorsulnak az események, hogy a történetet egy meglepő csavarral zárja le a legeslegvégén. 

A könyv mesélői szerkezete sem átlagos. E/3-ban kapjuk meg Marcost, azonban néhol a gondolatai E/1-be, míg mások E/2-be váltanak át, nem sok normális párbeszéd olvasható. Amiről azt hittem először, hogy zavarni fog, de aztán nem, tényleg benne voltunk Marcos fejében, az ő szemén keresztül éltük meg a történéseket. 

Összegezve a Pecsenyehús egy iszonyatos világot bemutató disztópia, megfogalmaz egy olyan történést, ami nem is olyan földttől elrugaszkodott ötlet, a társadalomrajzza remek, és folyamatosan  kérdésekkel, témákkal bombázza az olvasót: mi választ el minket az állatoktól?, az emberi gonoszság határtalansága, ipari állattartások kérdései, a hatalom kezében mennyi minden összpontosul, média hatása, és lehetne sorolni. A könyv elgondolkodtató és nyomasztó. Csak erős idegzetűeknek ajánlom!

Milyen ital lenne a regény? Fekete abszint