Méreggel átitatott varázslat

{ Judy I. Lin: Méreggel átitatott varázslat }  

 Ez a könyv külcsínyre szemet gyönyörködtető – a borító, az élfestés. Kétkedve rendeltem meg, hogy vajon nekem való-e, mert ugyan gyönyörű, de a fülszöveg annyira nem fogott meg. De aztán mégis a kosaramba landolt, és milyen jól tettem. 

A történet szerint Ning a királyi udvar teaversenyén vesz részt annak reményében, hogyha győz, akkor megmentheti húgát a mérgezéstől, amelybe édesanyja belehalt. Azonban a királyi udvar nem olyan, mint elképzelte: csalárdsággal és ármánnyal van tele. Ning olyan politikai események közé kavarodik, amelyben saját élete is tét lesz. Ezen túl találkozik még egy rejtélyes fiúval is.

Régebben néztem mamámmal kínai és koreai sorozatokat, azoknak a hangulatát idézi meg a regény. Kimondottan tetszett, hogy ez egy lassabb tempójú történet volt, de néhol olyan részletekbe menően volt leírva az étel elkészítése vagy a tea főzése, hogy azt öröm volt olvasni. Sosem gondoltam volna, hogy az ilyen megfogna – nem vagyok sem a főzés, sem a tea mestere, de esküszöm, még ez engem is felcsigázott, éhessé és szomjassá tett.

A főszereplő Ning egy szerény falusi lány, akinek az édesapja orvos, anyja pedig teamester volt. Csupaszív, bátor lány, nem az a badass, aki mostanában előkerül nagyon sok regényben, azonban okos és erős, amivel a társadalmi helyzetéből kitörő nővé válik. A történet során több ilyen női karakter is megjelenik, mint például Lian vagy a császárnő, vagy annak egyik katonája, Ruyi is. 
A másik fontosabb szereplő Kang, akiről sokkal kevesebb mindent tudtunk meg, általában valahogy mindig Ning körül jelent meg, és a vele való kapcsolaton volt inkább hangsúly. Remélem, ez a második kötetben változni fog. 

A regényben megjelenő udvari politika és ármány néhol kiszámítható, és messze nem olyan szofisztikált, mint egy Trónok harca és meg is töri a történet tempóját, lassan épül fel, majd a végére minden gyorssá válik, az események csak úgy pörögnek, és egy olyan függővéget kapunk, ami már-már kegyetlen. 

Tetszett a tea misztikussága, a feudális császári birodalom, Ning és Kang közötti finom, egyáltalán nem nyers – nyugatitól távol álló – szerelem, Ning a családjához kötödő érzései, a természetközeliség. Ezt a történetet nem a szerelem uralta, hanem a család iránti lojalitás és Ning akarata, ami kellemesen üdítő és különleges vibe-t ad a könyvnek. A fordítás a címen (most komolyan?) kívül jó volt, külön plusz pont a végén lévő magyarázó táblázatoknak, szerintem minden könyvben így kéne lennie. 

Összességében ez egy szerethető karakterekkel, ázsiai kultúrával szőtt, választékos nyelvezettel és különleges atmoszférával rendelkező világ, amit kellemes volt olvasni a rohanó hétköznapok között. Biztos fogok teázni ezek után! 

Milyen ital lenne a regény? Zöld tea puncs (Kattints rá, hogy megtudd, hogy készül el!)

A koktélhoz:

• 1 üveg (~750 ml) fehér habzóbor
• 330 ml zöld tea
  
• 90 ml citromlé
• 250 ml cukorszirup (2:1)

Koktél elkészítése: 

1. Egy jéggel teli puncstálba keverje össze az összes hozzávalót.
2. Díszítse mentával, citromfűvel és citromkarikával.
3. Ha lehűlt, kész is fogyasztásra! 

Forrás